Köszöntő

Mit tesz az öregdiák, ha örökre bezár a Campus, ahol felnőtt életének legszebb éveit töltötte? Esetleg szomorkodik és búsong, miközben romantizálva emlékezik ifjúsága zöld vadonjára. Vagy az universitas szellemiségében az emlékezők csoportjából közösséget formál, és próbálja megörökíteni azt a sok generációnyi élményt és kalandot, amit a piliscsabai évek jelentettek számára.

Jelen kiadvány önkéntes szerkesztőcsapata arra vállalkozott, hogy egy könyvbe szerkessze a Pázmányos Emlék Regiszter (PER) Facebook-csoport kollektív emlékezetét. A kötet szerzői gárdája így abból a több mint 3000 öregdiáktársból, oktatóból, egyetemi dolgozóból kerül ki, akik kisebb vagy hosszabb posztokban meséltek, anekdotáztak campusos élményeikről.

A könyv halotti beszéd helyett a pázmányos közösség összetartó erejét kívánja felmutatni, hiszen a piliscsabai Campus története a mi személyes mozaikjainkból áll össze. A Campus MI vagyunk.